Jómagam is részt veszek a távoktatásban mind diákként, mind pedig tanárként egyaránt. A kialakult helyzetnek számos előnye és hátránya is van, ezekről szeretnék beszámolni most a tanárszerepem szempontjából.

Hatékonyság

Biológia tantárgy keretében hetedik osztályos diákokat van szerencsém tanítani. A tanév második részében a tananyag nagy része az élőlények és a természet kapcsolatát öleli fel, valamint zárásként rendszertan következik. 

Az első témakör nem tűnik nagy falatnak: egy kis tápláléklánc, aztán környezetszennyezés, környezetvédelem. Ezekről a témákról mind hallunk nap mint nap, sőt, már az életünk részévé váltak. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, hallgatjuk a híreket, hogy milyen súlyos mértékű a levegő szennyezettsége, valamint hogy a természetes vizeinket hulladék borítja. Mit kell ezen tanítani? A válasz: az életet. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a problémákat, hiszen a Földről, az élőhelyünkről van szó.

Ezt a tananyagot nehéz a távoktatásban feldolgozni. Az iskola, ahol tanítok, nem engedélyezett "élő órát", szigorúan csak a tananyagot küldhetjük ki írásos formában. A diákok nem tudják megosztani egymással a véleményüket, gondolataikat, csak saját maguk kutakodhatnak a témában. Ez nagy hátrányt jelent, hiszen nem lehetünk benne biztosak, hogy ezt az osztály összes tagja megteszi. Adhatunk ki gyakorló feladatokat, de nem tudhatjuk, hogy azt nem-e a szülő vagy egy testvér töltötte-e ki.

A hatékonyságot növelné a különböző infografikai eszközök használata, azonban az a tapasztalatom, hogy az idősebb tanárok, akik már a pályán vannak évtizedek óta, nem szívesen nyúlnak ezekhez. Ennek nem az az oka, hogy nem szeretnének újítani, vagy hogy ezek elől teljesen elzárkóznak, hanem egyszerűen nem ismerik őket. Sem a létezéséről, sem pedig a használatukról nem tudnak. Ha belegondolunk a helyzetükbe, könnyű megérteni: teljesen új világ ez számukra, amelybe senki nem vezette be őket. Amíg nem mutatjuk, tanítjuk meg nekik ezeket az eszközöket, addig nem is várhatjuk el, hogy ilyen módon színesítsék tanóráikat.

Idő

A távoktatás elején sokan gondoltuk, hogy rengeteg időt foguk spórolni azzal, hogy nem kell az intézménybe bejárni, valamint tanórákat sem szükséges tartani. Utólag azt tudom mondani, nagy tévedésben voltunk. Jómagam is nagyon szűk digitális eszköztárral rendelkeztem eddig. Power Point bemutatót természetesen eddig is használtam, és néha 1-1 Kahoot-ot, valamint Youtube videókat. De ezek most nem voltak elegendők. És ahhoz, hogy új anyagokat és feladatokat gyártsak, új felületeket ismerjek meg, időt és energiát kellett befektetnem. Sokat. Többet, mint eddig. De megérte a munka, hiszen ezeket a későbbiekben is hasznosítani tudom majd.

Egy fontos tapasztalat

Számomra az egyik legfontosabb tapasztalat az volt, hogy a diákok, akiket tanítunk, és már a digitális világban nőttek fel, szintén nehezen boldogultak a távoktatás elején. Azokat a felületeket, amiket az oktatásra használok (pl.: Google Classroom) ők ugyanúgy nem ismerik, mint én. Olyan oldalakon jól boldogulnak, amik a mindennapjaik részévé váltak (Facebook, Youtube, Instagram, stb.), de már az információkeresés egy tananyaghoz kapcsolódóan nehézségeket tudott okozni. Ezért fontosnak tartom most és a későbbiekre nézve is, hogyha egy új felület használatát kérjük a gyerekektől (főleg a fiatalabb korosztály esetén), akkor szánjunk időt annak a bemutatására, és a használatának az ismertetésére, mert ezáltal a későbbi munkánkat könnyítjük meg.

Összességében azt mondhatom, hogy a távoktatás nagy kihívás elé állította a tanárokat és a diákokat egyaránt, azonban pozitív hozadéka, hogy mind nagyon sok tapasztalatot szereztünk a jövőre nézve.